2010. május 21., péntek

RÓLAM.....gondolatok, Korponay Margó festészetéről


Korponay Margó művészetének nagy tisztelője volt Dr.Pogány Ö. Gábor, a magyar művészettörténet doyenje, a Magyar Nemzeti Galéria volt főigazgatója.
"Korponay Margó nem dolgozik képletek szerint, hangulatai, megérzései nyomán, mondanivalói lényegét hangsúlyozva él az absztrahálás fokozataival.Minden témaválasztásában magától értetődően illeszkedik egyik a másikhoz, nincs kontroverzia a pleinair impressziók és a filozofikus töprengések között, széles színskálájából jut elegendő érv a sokirányú kitekintéshez. A festőnő művészetével kapcsolatban nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy született kolorista, érző és elmélkedő egyéniség, aki nem parcellázza képességeit feltételezések, műkritikai előítéletek sablonjaiként."
(dr.Pogány Ö. Gábor )

Festészete a szorosabb művészettörténeti szakmán kívüli, filozófiával, esztétikával, lélektannal foglalkozó tudósokat, gondolkodókat is megihletett.
"Korponay Margó olaj és akvarell képei a mindennél többet mondó meditatív hallgatásnak az auráját sugározzák. Festményein éppen az a megkapó, hogy magától értetődő természetességgel mutatják fel a napjainkb már-már korszerűtlennek tartott SZÉP aktualitását. Kant nem véletlenül tartotta az alkotóművészt a természet kegyeltjének. Korponay Margó azt is tudja, hogy ezt a kegyelmet csak a természethez való szerető odafordulással és föltétlen odaadással lehet kiérdemelni. Képein úgy elevenedik meg a táj, a fa, a virág, hogy nem tudjuk eldönteni, vajon művészetté emelt természettel vagy természetté emelt művészettel állunk-e szemben."(
dr.Loboczky János filozófus, esztéta ,tanszékvezető főiskolai tanár


"Korponay Margó képei megszüntetik a művészethez való passzív viszonyulás lehetőségét azáltal, hogy a szemlélőt érzelmileg vonják be az elé táruló látvány világába. A megfontolt nyugalom a tájképek többségében, a virágcsendéletekben pedig a fizikai létezés talán valamennyi öröme és bánata megragadhatóvá válik. A figyelő tekintet számára kitűnik, hogy az összetett gondolatiság éppúgy sajátja ennek a festészetnek,mint a magas technikai tudást igénylő jellemzők, úgymint foltszerűség, a kontúrok elmosása, a perspektívát kifejező világossá olvadó színek, a felületek egymásba olvadása, amelyek valamennyi kép művészi igényességéhez járulnak hozzá."
(dr. Kékesi Kun Árpád esztéta, egyetemi tanár)

"Mindaz, amit az ő szemén át tudtam végre nézni és látni, mesélni kezdett a HARMÓNIÁRÓL, az újra és újra megszülető végtelen gazdagságú életről, az emberi lélek olyan alapélményeiről, amelyeket Jung archetípusokként, mélymagként ír le.
Gondolok itt a sűrű zöld erdeire, mint az emberi lélekállapotok kaotikus dzsungeleire, a mgányos fáira, melyek a személyiség szellemi fejlődésének egyedi útvonalait rajzolják meg, a tajtékos tengerképeire, melyek a legősibb életenergia monumentális táncát, lüktetését elevenítik meg, buja virágaira, melyek a teremtő nőiesség, az anima ezerarcát hirdetik, a föld gyümölcseire, melyek a testet-lelket tápláló életöröm, létmámor forrásai, napfényes- felhős kristálytiszta vagy ködbe vesző egeire, amelyek látványa olyton a felfelé, a "túlra" nézésre ösztönöznek, messzeségbe nyíló hegyes-völgyes tájai, amelyek mindig emlékeztetnek, hogy magunkon kívül határok nélkül is belélegezhetjük, megélhetjük a világot."
(Lőwy-Korponay Bereniké szociológus,művészetterápiás asszisztens)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése